Csodálatos Nőnapi versek

csodalatos-nonapi-versek

Csodálatos Nőnapi versek

 

Mezei Zoltán: Nők napjára


Ha a nőnap nyáron volna,
Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!

Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!

Hideg télben fenyőágat,
Bogyót szednék minden lánynak.
Piros láncot fűznék össze,
A lányokat hadd köszöntse!

Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!

Piroschka Iréne Geng: Nőnapra


Szemében mosoly,
kezében virág,
mert Ő létezik,
ünnepel a világ.

Lányok, asszonyok,
mind érték, kincs,
különleges áldás,
ki bearanyozza
mindennapjaink.

Aranyosi Ervin: Mindennap ünnepellek


Mindennap büszkén ünnepellek,
hisz ünnep nekem, hogy te vagy!
Tiszta szívemből úgy szeretlek,
s akarom, hogy ilyen maradj!

Ha kell szedek neked virágot,
lehozok néhány csillagot.
Minden napom tetőled áldott,
boldog csak melletted vagyok.

Mosolyod, forró ölelésed,
mással nem is pótolható,
naponta a szívembe vésed:
szereteted mindenható.

Belőled merítem erőmet,
általad vagyok gazdagabb!
A jóság árad rám belőled,
s bátorít mindegyik szavad.

Az élet minden egyes napján,
ünnepeljünk hát nőnapot,
s figyelmem csakis neked adnám,
szép érzéseim megkapod.

Mindennap büszkén ünnepellek,
nem kell ehhez nőnap nekem!
Ha lelkeink egymásra lelnek,
az a te, s az én ünnepem!

Csodálatos Nőnapi versek

Weil-Jákob Márta: Nőnapi köszöntő


Tulipán és hóvirág
fényesíti mosolyát.
Még a nap is felragyog,
beköszön az ablakon.

Nőnap van ma, csodanap,
szeretet a csokrokban.
Kicsi szívem úgy dobog,
azt dobogja, légy boldog!

Aranyosi Ervin: Kívánok boldog Nőnapot


Ő drága nő, ki angyalnak születtél,
gyenge és törékeny, tiszta lelkű lettél,
halld meg szavam, most hozzád száll a versem,
azt aki vagy, ma meg kell ünnepelnem!

Tudom, a lelked szeretetre éhes,
a véled töltött perc oly gyakran édes,
érzékeny vagy, kitárt szíveddel érző,
s játékos is, szerepjátszó színésznő.

Tündér, kiért már érdemes volt élni,
s vad hárpia, kitől retteg a férfi.
Varázsod van, mely naggyá teszi lelkünk,
segítsz az álmainknak megfelelnünk.

Háttérben állva mozgatsz szálakat,
lelkesedésed gyakran ránk ragad.
Mert nővel élni maga a gyönyör,
ám van úgy, hogy a szíved meggyötör.

Ha rád nézünk, szépséged elvarázsol.
Kacérkodsz vélünk, a szép szívünkkel játszol,
tiéd e kincs, általunk vágyott holmi,
ezért akarjuk egyként birtokolni!

Gondoskodó vagy, aggódó, néha féltő,
szenvedélyes, s a szív szavát megértő,
szereteted olyan mély, mint a tenger,
általad válhat csak boldoggá az ember!

Ha szeretünk, mint virág, kivirágzol,
s lekókadsz ha szavunk a lelkedbe gázol.
Gondoskodást, megértést vár a lelked,
s ha megkapod, tudod, megérdemelted!

És tündökölsz, amikor szeret párod,
a bókokat, csodálatunkat várod,
titokzatos vagy, néha kiismerhetetlen,
s ragaszkodó: – Vajon mit látsz te bennem?

Ó drága nő, te teremtés csodája,
csak benned él a szépség minden bája,
s cserébe tőlünk szívünket kapod,
kívánok néked boldog Nőnapot!

Erdős Sándor: Egy csokor ibolya

 

Nőnap van ma, köszöntelek,
hoztam neked ibolyát.
Ha tehetném, varázsolnák
fejed fölé glóriát.

Biztos vagyok benne, a nők
földön járó angyalok,
úgy gondolom, túl kevés az,
amit neked adhatok.

Lehoznám a csillagokat
neked, hogyha tehetném.
Bánatodat, örömödet
a keblemre ölelném.

Teljesíteném a vágyad,
minden angyali álmot.
Átnyújtom e kis csokorban,
fogadd el a virágot.

Csodálatos Nőnapi versek

 

Aranyosi Ervin: Március 8. Nőnap

 

Vannak lányok, nők, meg nénik,
anyukák, meg nagymamák.
Vannak Katák, Erzsik, Évik,
Zsuzsák, Jutkák, Marikák…

Sorolhatnám a neveket,
hiszen szép számmal akad,
mindegyikre gondoljunk most,
ne legyen, ki kimarad!

Mennyi, mennyi kedves angyal
szebbíti az életünk,
segítenek szebben élni,
mennyi nő is van velünk?

Az élet szegényebb lenne
és a lét boldogtalan!
Köszöntsük hát fel a nőket,
mert a Nőnap pont ma van!

Ünnepeljük hát meg őket,
– tőlük csodás a világ,

legyen apró figyelmesség
számukra pár szál virág.

Ady Endre: Mert engem szeretsz


Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.

Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.

S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Kosztolányi Dezső : Nők

 

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.

Csodálatos Nőnapi versek

 

Weöres Sándor: A nő

 

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

 

Juhász Gyula: Köszönet a nőknek

 

Köszönet a nőknek,
Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek!

Köszönet a lánynak,
Egy estére nyíló, hervadó virágnak!

Köszönet a szépnek,
Alkalom és mámor tűnő jegyesének!

Köszönet a jóknak,
Futó pillanatra örömet adóknak!

Köszönet a nőknek,
Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek!

Életem szerelme,
Csak neked nincs jussod semmi köszönetre!

Csodálatos Nőnapi versek

csodalatos-nonapi-versek



ÜNNEPEK



Képek: Vistacreate, Pixabay